|


Sipos Imre
Vége
A lépcsőn ülve várom, hogy visszatérjen álmom, Az álom, mi rólunk szól, S teljes szívemből kívánom. Kívánom hogy váljon valóra, S mi ketten szeressük egymást újra.
De sajna a szerelem elmúlt. Szívünkből a láng eltűnt. Ha még egy esélyt kaphattam volna, Akkor se biztos, hogy szívünk újra együtt vert volna. A sajnálat már nem használ. Vége s ez nekem nagyon fáj.
 |