|
Tornóczi Köles Ildikó:
Tavasztündér
Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben.
Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.
Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.
Szikrázó lépte nyomán
jég és hó megolvad,
didergős, zimankós tél
táncától elhamvad.
„Tavasz van, tavasz van!”
Suttogják fák, bokrok,
meghajol egy fűzfa,
s köszöni a táncot.
|
/https%3A%2F%2Fekladata.com%2FzSCZ2JphKAVUF8vxz4QapOYkze8.jpg)
/https%3A%2F%2Fekladata.com%2F-qrLio23B0vsHYPs2ZAqO8xlSFA.jpg)
/https%3A%2F%2Fekladata.com%2FCOt4kk_bnZVa5s9pCm7Q0Hk2Bw0.jpg)
/https%3A%2F%2Fekladata.com%2FX_jFINsykYYePhqzNk8BDap-olA.jpg)